Tapsi-tapsi

Tapsi-tapsi mámának, piros csizma tátának... Anyuék el vannak ájulva, hogy kérésükre tapsikolok. És mivel így odavannak, én meg is teszem nekik bármikor.
Mi van a fiókban? Tudnom kell, ezért kinyitom.
Csillával.
Vendégeink voltak, Anyunak a kolléganője a kisfiával, Botival. Kedvemre voltak, nem is sírtam tőlük, pedig általában megijedek az idegenektől.
Már megint rajtakaptak a rámoláson.
Az ott mi lehet vajon?
A nagy maci jó barátom, ezért néhanapján meg is hintáztatom.
Én is szeretek ám újságot olvasni, főleg amiken babák vannak.
Már meguntam a játékaim, így nem marad más hátra mint a rámolás a fiókokból.
Ez a kedvenc pozícióm: négykézláb állok és úgy "kutyázom" (himbálom magam előre-hátra).
Így kúszom-mászon körbe kasul a lakásban és nagyon élvezem.
Amikor én eszem, az egész konyhán látszik.
Mostanában már komoly harapnivalót is adnak nekem, nem csak azokat a vacak folyékony főzelékeket.
Egy alma, két alma?
Jé, ez én lennék?
Az utóbbi hetek legnagyobb felfedezése számomra, hogy képes vagyok a helyváltoztatásra, ha ügyesen teszem ide-oda kezeim, lábaim. Így már nemcsak a nappaliban játszom, hanem enyém az egész lakás.
A nagyágyon pózolok.
Nők a családban: anya, lánya és a kis unoka.
Gyöngyi mamával kettecskén. Közel egy hónapig volt mama nálunk, és ez idő alatt nagyon sokat játszodtunk.