Első húsvétom

Húsvétkor kirándulni mentünk a Normafához. Ez volt az én első kirándulásom. Nagyon jól éreztem magam, olyan jó volt a levegő, hogy majdnem végig aludtam.

Egy kicsit kényelmetlen volt, de be kellett érjem azzal, hogy az erdőben, egy fatuskón szopiztam.

Most vettem észre, hogy van öklöm, amit jól lehet szopizni meg harapdálni ha éhes vagyok vagy fáradt, vagy éppen csak unatkozom.





Anyu gyakran ringat a hintaszékben és közben bölcsődalokat dúdol nekem. Ilyenkor a mennyben érzem magam (vagy legalábbis úgy mint Anyu pocakjában, mert már ott is gyakran hintáztunk ebben a székben).

Mostanság már sokat mosolygok, mert rájöttem, hogy ilyenkor én is sok-sok mosolyt meg puszit kapok Anyuéktól.

Mosoly

Már rég megmutattam, hogy tudok mosolyogni, de most végre Anyuéknak sikerült lencsvégre kapniuk a mosolyom. Azóta úgy tudom, ez a kedvenc fotójuk rólam.
Felfedeztem, hogy hangokat adhatok ki a számon. Nem tudok én annyi mindent mondani mint Apuék, de igyekszem beszélgetni velük. Az én hangrepertoárom ilyenekből áll: á, ő, heő, ge, e...






Elkezdtünk hétvégén autózni, elyenkor engem mindig ebbe az ülésbe tesznek be. Szeretem mert jókat lehet benne aludni autózás közben mikor olyan jól ringat a kocsi.

Élet és játék

Hétvégén kaptam ajándékba Aputól egy macit, ami háromszor akkora mint én. Egyelőre fotelként használom, mert olyan jó puha.



Apuék gyakran "szemtől szembe" beszélgetnek velem. Én figyelek de nemigen értek semmit. Csak az arcukból szűröm ki, hogy nagyon örülnek nekem mert folyton mosolyognak és puszilgatnak.


Nagyon szeretem az ágyam felett táncoló macikat, jó sokáig bírom nézegetni őket.



Az ágyam oldalára színes képeket tettek, amiket igencsak szívesen nézegetek, ütögetek. Egy-egy hangot is ad ki.
Imádok fürdeni, csak kár hogy utána az a vacak öltöztetés meg hajszárítás következik.

Amikor Apu hazajön a munkából, első dolga, hogy jól megölelget. Azt mondja, én vagyok minden öröme.



Anyu és én.

Kint a levegőn

Most már nem az ötödik emeleti teraszon levegőzőm, hanem ki szoktunk menni a közeli parkba nap mint nap, főként délután. sajnos én semmit sem látok a körülöttem levő világból, mert amint megcsap a levegő, rögtön álomba merülök és csak otthon ébredek fel.