
Sziasztok, én vagyok Nórci (ahogy legújabban nevezem magam).

A csokis fagyi a kedvencem.

Felkészülni, kész...

Egyél őzi-bőzi.

Minden nagy művész elkezdi valamikor.

Keverem a babocskát a kisállatoknak.

Sok dolgom van, amint látszik.

Megkezdődött a Manómuzsi, aminek nagyon örülök.

Kirándulás és nagy sütés Visegrádon.

Hurrá!

Amit csak lehet, megmászok.

Hm de finom ez a rablóhús.

Szeptember 9.-én megkereszteltek a fővárosi pozsonyi úti református templomban. Élveztem az ünnepi hangulatot, a templomban el is énekeltem a "Lágyan szól a kishrangot".

Ez volt a nagy pillanat. Az esemény után, amkor a papbácsi elbúcsúzott, kezet fogtam vele. Ezen mindenki jót nevetett.

Látod jóangyalka? Itt vagyok.

Csoportkép a keresztelőmről. Csak nagytatám hiányzik a képről, ő fényképezett.

Ünnepi ebéd a Margit kertben.

Kukucs.

Réka már nagylány.

Az ünnepelt csakis az asztalfőn ülhet. És neki kézzel is lehet enni.

"Oszi"-ahogy én mondom nagyon komoly képet vág.

Jól eljátszodtunk hármasban az ünnepi ebéden.

A huncut Dóra.

Így pónilovacskáztunk az étteremben.

Keresztszüleimmel, katival és Szilárddal.

Ilyen kis tündérke voltam a keresztelőmön.

Jól figyeljetek, mit ígértek!

Most kapják a leckét a szüleim, keresztszüleim.

A "templam"ban, ahogy én szoktam mondani.

Pizsamaparti

Ezt a karatéugrást gyakorolom nap mint nap

így roptam a körtáncot

Jössz velem táncolni?

Körben áll egy kislányka

Itt éppen nagymosás folyik

fenn a tetőn a cserepes, rakja már a cserepet.


Most kezdődik a tánc-ahogy én szoktam mondani.

Ez a kép augusztus 20.án készült a mesterségek ünnepén, ahol lehetőségem volt a lányokkal főzöcskézni

Én vagyok a masiniszta...

Végre élőben is láthattam gőzmozdonyt
0 Comments:
Post a Comment
<< Home